Marvin intézett körkérdést az oldalán a kedvenc filmjeinkről. Most tudok csak válaszolni, s most sem tudom mind felidézni azokat a filmeket, amelyeket kedveltem. Mert valahogy a fiatalságomhoz tartozóak, manapság alig járok moziba.
A legelső a listán a Stalker. Aztán követi filmek sokasága. Az egyik ilyen fiatalkori kedvenc volt a Marat/Sade a Royal Shakespeare Company előadásában, Peter Brook által rendezett Peter Weiss-színdarab filmes átirata. Később láttam a kaposváriak előadását is a Vígszínház nézőterének lépcsőjéről. Szegény jegyszedő néniket bizony elsodorta a beáramló tömeg.
(Titkon reménykedem, hogy egyszer majd részt vehetek egy Marat-előadás megszületésében, de azt hiszem, ez a feladat nem idén vár rám.)
Ha már francia forradalom, akkor megemlítem az 1789-et is, Ariane Mnouchkine rendezésében. Ez is színpadi előadás adaptációja, a Théâtre du Soleil társulatáé. Hat éve ismét megnéztem, ezúttal viszont már hosszúnak találtam (különösen a szinkrontomács rikácsolása miatt).
folyt. köv.
Jean Paul Marat üldöztetése és halála, ahogy a charentoni elmegyógyintézet lakói előadják de Sade márki betanításában
Időtartam: 114 perc
színész: Ian Richardson, Glenda Jackson, Freddie Jones, Michael Williams, Patrick Magee
rendező: Peter Brook
operatőr: David Watkin
jelmeztervező: John Hale
író: Peter Weiss
vágó: Tom Priestley
díszlettervező: Ted Marshall
forgatókönyvíró: Adrian Mitchell
zeneszerző: Richard Peaslee
Mátyásföldi séta
-
Eltévelyedett ifjúkoromban Mátyásfödnön, a Corvin Mátyás Gimnázium és
Műszaki Szakközépiskola tanulója voltam a teljesség igénye nélkül. A névadó
"igazsá...
1 éve
A Stalker nekem is, de mostanában már nem tudnám megnézni.
VálaszTörlésHát Tope, te aztán tényleg tudod, mi a jó! Kevesen vagy! :::)))
VálaszTörlés:)Jó lenne, ha tudnám, mi a jó!
VálaszTörlésA Brook-film piszok régi, talán 1967-ben készült, de még a JouTube-on is élvezhető valamennyire. S az is lehet, hogy két év múlva még elő is adjuk.
A Genet-darabot elolvastam, tetszett is, de nem vállalta a rendezését a kolléganőm. Miközben én másutt keresgéltem, ő egy Jókai Anna műre akadt, Godot megjött a címe. Nagyon lelkesen mesélt róla, s én is úgy látom, hogy ezt talán a deákok is el tudják majd fogadni. Most végeztem a szkenneléssel, elkezdem olvasni. A többit meglátjuk.
A két citált rendezés garantáltan jó. Ezekre gondoltam. És persze, az ember csak úgy tudja, tudhatja, hogy mi jó, mi nem jó, ha ilyennel is, olyannal is szembesül. És a jót természetesen nem abszolút értelemben értem, de a megítélés tekintetében bizonyos szempontokat nem tartok lehetségesnek nélkülözni! ::)))
VálaszTörlés