Ma reggel arra ébredtem, azaz ráébredtem, hogy masszív blogfüggővé kezdek válni. Eddig csak a kíváncsiság, maga a játék hajtott ide, nem akartam olvasótábort sem toborozni, s bár egyre többet látogattam mások blogjait, nem éreztem kötelességemnek a kommentelést (igaz, a szemérmesség is távol tartott, a blogolásban még annyi személyességet sem éreztem, mint az e-mailezésben), a talán elvárható udvariassági gesztusokat. Bár minden irántam tanúsított érdeklődés jól esett, de nem keserített el az érdeklődés hiánya. Először csak a technikával ismerkedtem, elsősorban a magam kedvére, aztán már elkezdtem írni a rokonoknak, barátoknak, és végül a kevés számú érdeklődőnek. Nem találhatóak meg a bejegyzéseim a google-keresőn keresztül. Úgy gondolom, ha az ember levetkőzik, annak a következményeit is vállalnia kell. Én jobban szeretem tudni, hogy ki előtt vetkőzöm.
Aztán ma reggel valami szörnyű kicsinyes érzés kerített hatalmába. Miért van az, hogy én egy ismerősöm blogjára azonnal bejelentkeztem, amint ő jelezte, hogy ilyen irányú tevékenységét megkezdte. Kb. egy éve még az én üres kuglifejem a saját nevemmel együtt árválkodott az olvasótáborában, ma már sok-sok fej között Tope-főnök hihetetlenül szép képe látható helyette. No de ő miért nem jelentkezett be hozzám, ha ezt megtette a neki idegen barátnőmmel? (Van persze racionálisabb magyarázat is, az övé érdekelte, az enyém nem.) Első dühödt hajnali gondolatom az volt, hogy azon nyomban leszedem onnan az indiánomat. A másik, hogy megszüntetem a blogot, ha ilyen hülyeségeket vált ki belőlem. De a fene enné meg, sajnálom azt a baromi sok órát, amit az összehordott anyaggal eltöltöttem! Nem beszélve a kommentekről, amelyek sokszor jobbak voltak az én bejegyzéseimnél. (Ám, ha tudjátok, hogyan lehet az egészet menteni, úgy, ahogy van, akkor írjátok meg nekem!)
Eddig döbbenettel néztem, ha valakit e virtuális világ meggyötört. Most beálltam a sorba? Aztán eljutottam odáig, hogy ki nem szarja le.
Sokat tudnék még írni erről, de nem most teszem. Talán, ha erre lesz reakció, ha elkezdünk erről „beszélgetni”.
Míg ezt itt fogalmazgattam, beírtam a fenti címet a keresőbe, s döbbenetes blogokra leltem, volt vagy jelenleg is drogosoktól. Mi ezekhez képest az én problémám?
(Igen sajnálom, hogy a fenti kép nem villog!)
Ui.: Leírtam, ettől a bennem lévő görcs meg is szűnt. Én már nem sértődöm, rám se haragudjon senki! Sértődésmentesen olvasom azokat, akik engem nem, kommentelek, ha épp kedvem hozza, de ha nem, az nem jelenti azt, hogy nem olvasok, stb.
Én se sértődtem meg, hogy az újévi anzixomat nem olvastad el! :)) Épp elég, hogy a pogácsa-affért megúsztam ép bőrrel! :)))
VálaszTörlésMost komolyabban: A blogírás-olvasás olyan sokféle lelki igényt képes kielégíteni, hogy nem lehet egy kalap alá venni őket. Szétszálazni meg szinte reménytelen. Akkor van baj, ha valaki egyfajta menekülési útvonalként fogja fel és használja, mondjuk a magány, a szeretet- és figyelemhiány oldására és egyre biztosabban benavigálja magát egy tényleg magányos világba (mert a valóságtól a net elvonja), felszámolja a társadalmi kapcsolatait, elhanyagolja teendőit és magát etc.
VálaszTörlésTope, amint azt szilveszter éjjel bölcsen mondtad, mik a mi blogjaink, jeleink a Vilmindenségben...
VálaszTörlésNa meg a mi problémáink másokéhoz képest (bár mindenkinek a sajátja a legnyagyobb).
Mi ketten legalább tudjuk, hogy ego, alázathiány, meg ilyenek a szenvedésünk okai.
Talán megfogadtad párom tanácsát, hogy ne vedd le magad arról az oldalról, kicsinyesség volna.
Én ugyanebben a mamuszban topogok, de talán még erősebb indulatok mozgatnak, nem adhatnék jó tanácsot.
Trendo vazze, fején találtad a szöget! Én bizony elhanyagolok egy ideje mindent.
De biztos vagy benne, hogy Te nem valahogy így vagy evvel? Szívem, tudnék mesélni Neked Rólad. Persze nagy-nagy kedvelettel. "Vanitatum vanitas". Puszi innen is! Különben is, kb. az egész évforduló Veled telt :)
Off: Valaki megmondaná, hogy a sárgaborsó és a lencse hol és miképp terem? Soha életemben nem hallottam még lencseföldről.
A blogolás (szerintem, számomra) egyfajta itt és ebben kiélhető alkotásigény, kreativitás, ami tökre nem zárja ki azt, hogy máshol, másban ne lehetnék alkotó, kreatív vagy odaadó. És mint ilyennek, ennek semmi köze sem az olvasottsághoz, sem a kommentek számához, a közönséghez vagy bármihez. A blogírás célja magában a blogírásban van.
VálaszTörlésHa kompenzáció, társasághiány, magányenyhítés meg ilyesmi, na akkor jönnek a fenti rosszuleső gondolatok. Ez az egyik.
A másik pedig a blogger személye. A blogger személye szerintem nem azonos a blogger civil énjével, hiába is tökösködnek sokan azzal, hogy ők "a blogban sem hazudnak soha magukról" - ez azért mégiscsak egy szerep, mint az életünkben sok másik szerep is. Azért is van legtöbbünknek nickje.
Ezért aztán teljesen hülyeség megsértődni, megharagudni, személyeskedni, cikis megjegyzéseket tenni egymásra, mert alapesetben semmi másunk nincs a másikról, csak a sorai, amiket leírt. Ha tehát kritizálunk meg vitázunk, akkor az sosem a személyt célozza, hanem a sorait, azt, amit leírt. És ez azért nagy különbség!!!
(Egyébként a legtöbb blogszolgáltatónál van biztonsági mentés. Olvassátok el a súgót, hátha add tippet, hogyan mentsetek.)
Gofri, majdmindenben egyetértünk! Amiben meg nem, arról nem érdemes vitatkozni :)))
VálaszTörlésMarvin, köszi az évfordulót :) Máskor ne egyél annyi pogácsát! Tope nem győzi odaégetni:))))
(Hmm. Ehhez azért már pofa kellett...)
Már mihez Trendo? Ahhoz, hogy vanitatum vanitat-ozzak, vagy ahhoz, hogy a leégett pogácsáról írjál?
VálaszTörlésNem tud valaki valamit a lencse-sárgaborsó kérdésről? Trendo, tebenned bíztam eleitől fogva :)
Már régen elküldtem neked mélben... :((
VálaszTörlésAmúgy a legtöbb ember elmegy egy szántóföld mellett kocsival, jó, ha a kukoricát meg tudja különböztetni a búzától :) De már ezek a lencsét,a borsót, a repcét, a zabosbükkönyt vagy a cirkot már nemigen ismeri fel senki városi. Biztos láttál már ezt-azt, csak senki nem mondta neked, soha, hogy Marvinka látod, aranycsillag, ez itten a dohánypalánta, ne ezt kapáljad ki vazze :)))) hanem mellőle a gyomot, azt a szép virágost!
"Marvinka, aranycsillag"...
VálaszTörlésLátod Trendo, már ezért megéri komplexusosnak lenni!
Még ilyet, méééég...
Tope én is pont arra akartam rákérdezni, hogy mit tesz az, hogy blogfüggő. Már amire te utalsz. Gofri pontosan leírta, én is ezt gondolom, ezért nem is újrázok. Arról viszont mást gondolok, hogy lehet-e, és mennyire megismerni a másikat. Szerintem lehet. Anno nagy Katalin és Voltaire is 15 éven át lebeleztek egymással, és igencsak jól ki és megismerték egymás a gondolataikon, a levélpapírjaikon, az illatokon, a titnta és a jellegzetes és jellemző írásképeken stb. keresztül.
VálaszTörlésEgyébként meg a blogfüggő, de talán egyéb más függő is azok közül szokott kikerülni, akiknek nincsenek kielégítő társas kapcsolataik, de mint annyi minden más ez sem igaz visszafelé. Nekem nem úgy tűnik, hogy te veszélyeztetett lennél. :::))))))
p.s.
VálaszTörlésNagy Katalin és Voltaire az életben soha nem találkoztak egymással. :)
Nem értem! A titkos naplójában azt írja a Kati, azt csípte Oroszban,hogy mindig ott Volt körötte a sztyeppe végtelen Air-je... :)Hazudott? Akkor monnyon le!!!
VálaszTörlés:) és !!
VálaszTörlésAz lehet kedves Trendo, hogy VoltAir-t csípte, viszont Voltaire-ért egyenesen rajongott. ::))))
VálaszTörlés