Ebből megtanulhatók a hangzók jelei:
Itt a hangzók változatai páros gyakorlatban:
Térben mozgás az imádott ruhákban:
Képes kiegészítés (szöveges a megjegyzéseknél)
A ruha:
A cipő
1 éve
2009. december 26., szombat
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Ez a WaldiDance nekem is tetszik! Gyakran élek is ehhez hasonlóval! Csuda klassz! ::))))))
VálaszTörlésTechnikai okból nem tudom ezt megnézni, se meghallgatni. De megkérdezném: ez akkor a Kodály-Bárdos féle szolmizáció begyakorlására szolgáló gyakorlat? :))
VálaszTörlésValami technikai bigyó miatt elszállt a szakértői válaszom, úgyhogy majd legközelebb.
VálaszTörlésDe ezeket biztos, hogy gonosz Waldi-diákok tették fel!
Mi a baj a technikával? Minden látható, minden hallható, minden eltáncolható: kvázi mindennel meg lehetünk elégedve! De főként az efféle kurzusokat kitaláló és tartó tanerőkkel! ::))))
VálaszTörlés:))) Hááát, én konkrétan belehaltam volna anno, és most is belehalnék, ha ilyeneket kéne ugrálnom! Tope, ugye az csak vicc, hogy a kamasz fiúk ezt szeretik?
VálaszTörlésSzámomra laikusként kb. ez az egy gyengéje a Waldorf-tananyagnak.
Most hajnalban nekilátok ismét, hogy kimerítően leírjam, mi is az az euritmia.
VálaszTörlésEgyfajta mozgásművészet, amelyet R. Steiner talált ki, vagy inkább a második felesége. Nem balett, nem pantomim. A hangok megjelenítésén alapszik, de nem a szolmizációs jelek egyfajta változata. Nemcsak a kézfej, hanem az egész kar mozog, miközben surranó mozgással bonyolult formákat jár be az ember a térben. Részben az ősének tekinthetjük a görög dráma kardalait, ám azt egy helyben állva adták elő.
A hangok kiejtésekor belsőnkben egyfajta akarat-megnyilvánulás játszódik le, s ez ölt látható alakot az euritmiában. Óvodától 12. osztályig benne van a tananyagban. Van színpadi és gyógyeuritmia is. „Az euritmián edzett akaraterő végigkíséri az embert az egész életén, míg más akaratfejlesztő módszerek hatása, az időközben szerzett tapasztalatok és átélt események következtében, később elhalványulnak.” – írta R. Steiner. Az euritmia-tanárok vért izzadnak a kamaszokkal, ezért aztán folyton bizonygatják, hogy mekkora hasznukra lesz ez később. El is lehet képzelni, amint belép valaki a közértbe, majd a „k”-jelével nyomatékosítva kér kenyeret. Így juttatja kifejezésre, hogy valóban akarja.
Tartozik hozzá néhány speciális ruhadarab. Az euritmia-ruha uniszex viselet, zsákszabású, mindenképp térdet takaró. Övet is lehet hozzá viselni, de ettől sem lesz szebb. Szorgos anyukák varrják, egyféle méretre, jó nagyra szabják, hogy kövér és sovány elférjen benne, és hogy több évig lehessen hordani. A cipő valamilyen tornapapucs, ezt főleg a kamasz fiúk utálják, többnyire nincs is nekik, ezért zokniban nyomják (lábszag).
A színpadi ruha persze más.
Egyébként sok ügyességet, koncentrálást igényel ez a mozgásfajta. Fejleszti a testérzékelést, a koordinációs-képességeket, a mozgásmemóriát. Olykor akrobatikus jellegű, különösen a fém rudakkal végzett változta. Ha dobálás közben elejted, szörnyű hangot ad ki, ez a büntetésed, meg persze másoké. Még rosszabb, ha a lábadon landol, ilyenkor te adsz ki hangot.
A tanárképzésen mi is belekóstoltunk az euritmiába. Elég mulatságos volt a csetlésünk-botlásunk.
A W.-sulikban különben is sok a mozgás, az órák egy részén ritmikus gyakorlatokat végeznek. Más ritmusra mozog a kéz, mint a láb, s közben még számolnak vagy verset is mondanak, esetleg visszafelé.
Szívesen leírok még néhány jelenséget, főleg, ha ez érdekel bárkit is. Megkértem egy tanítványomat és a gyermekeimet, hogy írjanak ők is, így az ő szemükön keresztül is belepillanthassunk ebbe a különös világba.
Illusztációnak feltettem még néhány képet.
Ezt még innen hozzákopiztam:
VálaszTörléshttp://www.google.hu/search?hl=hu&q=Euritmia+(eurythmie)&start=0&sa=N
"A korai görög kultúrákban a beszédhangoknak külön neve és jelentése volt. Az ABC minden hangja egy-egy fogalmat fejezett ki az emberről: Alfa annyit jelentett, „a saját lélegzését érző”, Béta olyasmit, mint „az ember a saját házában” (burkában, bőrében). Ezt tudva jobban megérthetjük, hogy ebben az időben egyes gyógyhelyeken kiegészítő terápiaként különböző hangzókat mondattak a pácienssel, vagy a páciensnek. A görög-latin kor fordulóján ez a tudás feledésbe merült. A nyelv egyre intellektuálisabbá lett, mindennapi beszédünkben is többnyire elvont fogalmakat használunk és nem képeket."
A táncban, a mozgásban, a ritmusban, stb., stb.,stb., nem kevesebb mint az élet lényege közelíthető meg. Hiszen az élet nem más, mint a külső és belső ritmus szinkronba hozásának, összehangolásának folyamata. A Waldorf és a hozzá hasonlóak többek között ennek belátása -és az erre való építkezés - miatt is csodálatosak! És ezért beteg a társadalom, mert mindezt nélkülöző, kisebb-nagyobb kaszárnyákat idéző , élménynélküli iskolákból öntik ki az embereket. Így aztán nincs mit csodálkozni azon, amit látunk.
VálaszTörlésTope, én nagyon szurkolok, csak így tovább!
Köszönöm a biztatást!
VálaszTörlésFontos lenne, hogy semmilyen rendszer, iskolai rendszer se merevedjen meg. Erre itt is van esély és példa. Hála istennek, a tanárképzésen (a solymárin) is épp ez ellen küzdenek és buzdítanak Vekerdy Tamás és Sam Betts, csak hogy két jó tanaramat említsem a sok közül.
Nekem pedig muszáj a humor oldaláról megközelítenem, mert sem hitbuzgalmi aktíva, sem a személyi kultusztól elalélt figura nem vagyok. Mert persze, mint minden mozgalomban, itt is vannak mozgalmárok, a maguk mindig azonos viselkedési mintáival. Itt is vannak dogmák, kiszorítósdi, netán boszorkányüldözés is előfordul, ha valaki nem úgy gondolkodik, ahogy azt egyesek kívánatosnak tartják. De épp Vekerdyre hivatkozom akkor, amikor azt mondom, hogy egy Waldorf-iskola tanári kara is csak akkor tud igazán jó lenni, ha sokfajta nézet, ideológia helyet kaphat benne.
Hogy példát is mondjak erre: ma Magyarországon gombamód szaporodnak a W.-iskolák (ez jó), de az is előfordul, hogy kettészakadnak, feloszlanak épp az ideológiai köntösbe csomagolt érdekellentétek miatt. Turáni átok ez is? A krízis persze kell a fejlődéshez, de aztán miért történhet meg, hogy sokszor épp a magukat szellemileg mások fölé helyezők nem képesek meghallgatni, belátni dolgokat, konszenzusra jutni, megbékélni?
Nekem nagy-nagy szerencsém van. Olyan felső tagozatos kollégákkal dolgozom, akik nem lökik ki a másfajta gondolkodást, akiknek tényleg az a céljuk, hogy a gyerekek érdekében tudjunk változni, változtatni, és ehhez viszonylag nyitottak. Ettől még nem langyos lábvíz, rózsaszín gyönyörűség az együttlétünk, itt is van vita, harc, seb. Rajtam is néhány sebhely.
Az iskolák zömének esetében mégcsak mód sincs megmerevedésre, mert már a kiindulási alap rossz, ugyanis fordítva ülnek a lovon. Mert ugye a lényeg ebben van: "az a céljuk, hogy a gyerekek érdekében tudjunk változni, változtatni, és ehhez viszonylag nyitottak." Kvázi a "másként"
VálaszTörlésmég önmagában semmit nem jelent. Manapság igen sokan emögé próbálnak bújni, mikor ostobaságokat beszélnek, próbálnak a környezetükkel elfogadtatni. A legnagyobb baj mégsem ez zalán, hanem, hogy mivel képtelenek érvelni, nem lehet velük diskurzust sem folytatni, ezáltal puff a nyitottságnak, jön a sértődés! És ami mindezt még súlyosbítja, az az, hogy a nyílt beszédet, a köntörfalazás nélkül valót egyszerűen nem tűrik. De ez korjelenség is. Vekerdy tanár urat éppen ezért is kedvelem olyan nagyon, mert konzekvensen tartja magát, és tisztán, bátran, egyértelműen fogalmaz. ::)))))
A kritikátlan rajongás, mint győztes területfoglaló taktika...
VálaszTörlésNem nekem jutott eszembe a fogalom, és a megközelítés, de úgy látszik, valóban helytálló.
A rajongás a dominánsan érzelemvezéreltek műfaja. A személyiségközpontú nevelésben és oktatásban ennek ilyen mód nincs helye. Nem beszélve a fogalomhasználat által megnyilvánuló jellemzőkről. Lásd: "győztes", "területfoglaló" és "taktika". Aki a személyiségközpontú nevelésben-oktatásban járatos, az ezzel szerencsére tisztában van. ::)))
VálaszTörlésMég a WaldiDance-hoz:
VálaszTörléshttp://www.youtube.com/watch?v=68mbHx32xsE&feature=related
::)))
Mint laikus, érdek nélkül érdeklődőnek, sikerült megmozgatnotok a fantáziámat. Amiket eddig hallottam és láttam a W-módszerről/pedagógiáról, annak alapján el tudom képzelni, hogy egy ilyen iskolában bizonyos alkatú gyerekek sokkal jobban érezhetik/érzik magukat, mint a "hagyományos" típusban (bár abban is ahány, annyiféle...)
VálaszTörlésDe ha a gyerekek speciális lelki igényeinek esetleg kiválóan meg is felel ez a modell (bár itt is van biztos, akinek nem), akkor is felvetődik bennem egy kérdés: Az így okított fiúk-lányok vajon elsajátítanak-e minden olyan ismeretet,ami a további tanulmányaik folytatásához szükséges (vagy legalábbis elvárja tőlik az a felvételi és oktatási rendszer)vagy egyfajta karanténba kerülnek (ahol amúgy igen jól érzik magukat mondjuk)? És zsákutcának bizonyul a modell, hacsak nem menekül előre, W-rendszerű felsőoktatás kiépítésébe :)
Elég tipikusak a kétségeid, de jóindulatúak.
VálaszTörlésKezdjük azzal, hogy egy W.-osztály összetétele akkor jó, ha teljesen az átlagból merít, inkább arra építve, hogy a különböző temperamentumok kiegyensúlyozzák egymást. Így lesz közöttük nagyon jó adottságú, de akár egy-egy fogyatékkal élő is. Ez az ideális helyzet azonban nálunk sok esetben nem valósul meg, mert az állami oktatásból kihullottak gyakran ide kerülnek, ha a létszám ezt lehetővé teszi, és az osztálytanító/kísérő felvállalja, mert segíteni szeretne. Vannak olyan állami óvodák, ahol pl. azt gondolják, hogy a W. gyógypedagógiai esetekre fenntartott iskola, és így ajánlják a szülőknek.
Szerintem mindenkinek való a W., nincsenek speciális W.-gyerekek. Ez az állami oktatásról viszont nem mondható el, mivel kevésbé toleráns, egyénre szabott. A tanterv másra koncentrál, nem csak a fejtágításra, a lexikára. Ilyen területen ezért sokkal kevesebbet tudnának, de ez nem így van, mert az államisok fejéből ugyanúgy kihullik a „megtanított” anyag. Hogy ne legyenek hátrányban, ezért van a 13. év, amikor csak az érettségire koncentrálnak, rendszeresen vizsgáznak. A felvételi arány nem rosszabb, mint az átlag, de nem összehasonlítható a versenyistállókéval. Vannak olyan diákok, akiknek eleinte nagyon nehéz egy másfajta oktatási intézményben helytállni, de ez is eléggé speciális. A bölcsészetet választók pl. kevesebbet kínlódnak, mint a műszaki vagy jogi területen továbbtanulók.
1919-ben alapították az első Waldorf-iskolát, ma már nagyon sok van, érdemes megnézni a google-ban. A külföldi statisztikák alapján az elmondható, hogy az itt végzettek közül többen tesznek vargabetűket, míg megtalálják az igazán nekik való pályát.
Nem cél, hogy karanténban éljenek. Nekik ugyanott kell élni, teljesíteni, mint másoknak. Nem is lehetne – nem is cél - kiépíteni egy teljes körű felsőoktatási rendszert, ahol a W.-elvei érvényesülnének. De persze az állami diploma megszerzése után van erre is mód. Építészet-organikus építészet, mezőgazdaság - biodinamikus gazdaság, orvoslás - antropozófiai orvoslás, szociális terület, tanárképzés, gyógypedagógia - camphill, művészetterápia, gyógyeuritmia, stb. Külföldön vannak persze speciálisan erre épülő felsőoktatási intézmények is, de a többség mégis posztgraduális.
De a W.-oktatás is ugyanolyan módon tud megmerevedni, mint bármelyik. Ha dogmásodik, ha nem képes változni, kutatni, stb. - de ezt már írtam. Vagy ha az állam központosító törekvései megfojtják.
Az a baj, hogy tárgyilagos véleményeket ritkán hallani e témában, vagy az ájult csodálat és hittétítő buzgalom, vagy a lenézés, kenyérféltés, értetlenség jön le a szövegekből.
VálaszTörlésA szülők közt meg háromfélével találkoztam: a "szalmaszálba kapaszkodóval", aki a problémás kölkét akarja valahová "elsózni", ahonnan nem tanácsolják el idejekorán; a sokszor pedagógiai/kultúrsznob megszállott "hívővel", aki fejébe vette, hogy ez a modell mindenre megoldás, gyógyír, sőt, egyenesen kreatív zsenit nevel a gyerekből és a csalódott gyűlölködőt, akinek a kiválasztott W-intézmény sem váltotta be a reményeit... Örülök, ha belülről kiegyensúlyozott, tárgyilagos véleményt hallok, bár nekem momentán most nincs érintkezésem ezzel a szférával, sem szülőként, depláne gyerekként :)
Beleolvastam R.Steinerbe, szimpatikus, amit ír, de azért hagyott bennem kételyt. Ha "akarnék" hinni, akkor meggyőzött volna :)))
Az euritmiával kapcsolatban (is) az a vélemény alakult ki bennem, hogy szinte mindegy, hogy a gyerekek fölös energiáját és szereplési igényét milyen formában "kanalizálják", ha és amennyiben ez a forma nem rájuk erőltetett és jól érzik magukat közben. Az állami tanterv szerinti "tesióra" erre nyilván kevés, ezt meg valahogy túl soknak tartom, mivel úgy gondolom, nem közvetít olyan ismereteket, aminek felnőtt korban olyan nagyon hasznát látnák. (Bocs a "haszonelvűségért", de a társadalom egyelőre jobban díjaz mondjuk valamilyen sportbéli jártasságot, vagy tánctudást, mint -gondolom- az euritmiát). Ehhez képest meg talán túl sok az idő és az energia, amit ennek az elsajátítására és gyakorlására fordítani kell... De ez vékony jég nekem, óvatos vagyok. Mert mit írnék, ha pl. indiai jóga vagy japán harcművészet lenne a hasonló funkciót betöltő foglalkozás... Nem tudom :)
VálaszTörlésTrendo, az euritmiával nekem is hasonló aggályaim vannak.
VálaszTörlésDe a W.-rendszert szeretem, nagyra tartom. Nincs is nagyobb elégtétel számomra, mint hogy az úgy gyűlölt Vécsey utcai általános iskolám Waldorf lett mostanra! (Sétálj el arra, ha nem tudod.)
Én 8 évig sírva jártam oda. Ide meg biztosan nem így jártam volna. Pedig nem voltam gyógypedagógiai eset a 138-as IQ-mal (amit pszichológussal méretett be a diri, remélve, igazolódik, hogy én tényleg hülye vagyok),
épp csak az igazgató és az egész intézmény szellemisége volt érzéketlen, bürokrata, gyerekellenes káder-elfekvő. Amiből akkoriban az egy-két született pedagógus sem tudott kitörni.
S persze minden dogmatizálódhat.
A kritikátlanul rajongók, fetisizálók pedig semmivel sem jobbak a tudatlan kritizátoroknál.
A különböző alternatív, a hagyományostól eltérő módszereken lehet vitatkozni. Egyet nem lehet, kétségbe vonni azt, hogy az ezen módszerekkel dolgozó iskolák sokkal inkább gyermek-, személyiség-, mintsem teljesítmény központú módszerek, tantervek szerint működnek. A hagyományosan múködő, többségi iskolák teljesítménye önmagáért beszél! Erről épp a minap beszélt igen sokat Aronson papa, igencsak lehangoló képet festve a hazai nevelési-oktatási elméletről és gyakorlatról. Két szóval: siralmas képet! még akkor is, ha akadnak közöttük kivételek.
VálaszTörlésAz euritmia pedig egyfajta - harmonikus ritmuson alapuló - mozgásművészet, amivel a belső és a külsö közötti harmónia megteremtéséhez vezető gyakorlatok végezhetőek, végeztethetőek. És ennek bizony élettani, mentális, a beszéd-és olvasási készségekre, különböző kognitív funkciókra, stb. van kifejezetten kedvező hatása. Az agresszió oldásától kezdve a figyelem, az érdeklődés felkeltéséig, a szociabilitás, az önkontroll, az összerendezettség állapotának eléréséig stb, stb, stb. rengeteg mindenhez hozzásegít. Mert a mentális és az értelmi működéseinkben is fontos szerepet kapnak a belső ritmusok, lásd. pl. gondolatritmusok, stb. És mindehhez természetesen sem az egyes módszerekhez kritikátlanul rajongókhoz, pláne nem a rajongást a megalapozott véleményalkotástól megkülönböztetni képtelenekhez nincs semmi köze. De mégcsak az indulatos tudatlan KRITIZÁTOROKHOZ /??????????/ sem!
Ez így igaz!
:D :D
Villámválasz az eurimiához írottakra:
VálaszTörlésAz ember nem tudhatja mindig előre, hogy mi az, ami „hasznára” válik, mi épül be. Az euritmia mindarra jó lehet, amit Malvina leírt, de lehet, hogy másnak a tánc, a jóga, a tai-csi vagy a harcművészetek valamelyike felelne meg inkább. Én nem zárnám ki egyiket sem. Pusztán azt vizsgálnám, mire hat, mit segít.
Külső kritikára szüksége van mindenkinek, minden rendszernek is. Sokkal frissebben és elfogulatlanabbul lehet kívülről szemlélni dolgokat, ezt mindannyian tudjuk. Még az előítéletes vagy rosszindulatú kritika is segít – persze van romboló hatása is, ha hagyja az ember.
A kételkedés az egyik legjobb emberi tulajdonságunk! Ha nem kérdőjelezzük meg a saját vagy mások igazságait, akkor halott gondolattá válnak. Gyorsan elő is kerestem Jungtól ezt itt:
„A kételkedés az élet koronája, mert benne együtt van az igazság és a tévedés. A kételkedés élet, a valóság olykor halál és stagnálás. Amikor kételkedünk, akkor legnagyobb az esélyünk arra, hogy az élet sötét és világos oldalait egyesítsük egymással.”
De most hív a kötelesség, a hólapátolás és egyéb munkák, meg végre fel kellene öltözni, még mindig pizsamában ülök itt.
Ez most sikerült! Mi lehetett a korábbi hiba? Fel nem fogatom.
VálaszTörlésFogtam az adást. :)
VálaszTörlésMi nem sikerült az előbb?
Mindenesetre a blog-függetlenségi harcodban jól haladsz, és további sok sikert hozzá, csak így tovább!
(Bár csak én is.)
"Én nem zárnám ki egyiket sem. Pusztán azt vizsgálnám, mire hat, mit segít. "
VálaszTörlésPontosan követhető, hogy én sem zártam ki egyiket sem, mint ahogy kifejezetten arról írtam (bár nem vizsgáltam), hogy mire hat, mit segíthet. Méghozzá szó szerint. Nem tudom, mire alapozod, hogy bármelyiket is kizárnám, kizártam volna. De miért beszéltem volna másról, amikor kifejezetten ez Euritmia volt a téma, még magának a posztnak is ez a címe!?? És jó szokásonhoz híven, elég pontosan fogalmazok, legalábbis a lényeget illetően, sehol nincs arra utalás, hogy bámit is kizárnék. Tudom, minden példa sántít egy kicsit, de ha azt mondom, hogy a macskákat szeretem, azzal egyáltalán nem zártam ki, e körből sem a kutyákat, sem a vizilovakat! ::))
Márcsak azért is nonszensz a felvetés, hogy pont én akarnám kizárni, akinek az életében a művészitorna igen fontos helyet foglalt el (Berczik Sára iskolája - http://www.mozdulatmuveszet.hu/tartalom/mozdmuv/szemely/berczik2.htm ).
p.s.
VálaszTörlésVigyázat! Aki folyamatosan harcol, az soha nem lelhet függetlenségre, mert mindennemű függetlenség záloga elsősorban is önmagunkban van. :)))
Tope, köszönöm türelmes válaszaidat laikus kérdéseimre. Sokat árnyaltak a korábbi véleményemen és most nagyjából előítéletmentesen látom a dolgot. Kívánom, hogy tiszteletreméltó erőfeszítéseid meghozzák eredményüket.
VálaszTörlésHinnya! Itt jócskán megszaporodtak a hozzászólások, míg én a szilveszterkor meg nem ivott pezsgőadagomat pótoltam a vendégeimmel.
VálaszTörlésElnézést, ha kuszán válaszolnék, egyenes arányban lesz ez az elfogyasztott alkohollal.
Az ez előtti válaszom Trendónak szólt. Nem gondoltam, Malvina, hogy te kizártad volna bármelyik mozgásformát. Vagy félreérthetően fogalmaztam, vagy te értetettél félre. Vagy meg kellett volna jelölnöm, hogy kihez szólok.
Trendo! A te bejegyzésed viszont már annyira udvarias, hogy nekem egy kicsit vicces is. Ha komolyan gondoltad, akkor elnézést! Mert én nem éreztem, hogy igazán válaszolni tudtam volna mindarra, amit felvetettél. Az viszont igaz, hogy elég sok erőfeszítésembe kerül felkelni az ágyból 53 évesen, és ez elég tiszteletre méltó is, mivel a földön alszom. Törött lábbal gondoltam is, hogy nem mehet ez így tovább.
No de az a lényeg, hogy arra kényszerítetek, hogy egy csomó dolgot átgondoljak, s ezt azért köszönöm!
Meg aztán most jól berúgtam, és ilyenkor mindenkit nagyon szeretek. Éljenek mindazok, akik minden emberi esendőségen mosolyognak, s nem csinálnak belőle tragédiát!
Na, jóccakát!
:)))
VálaszTörlésÍgy mulat egy kultúrember!